Bevezető az autizmus világába

 

 

Ha kimondunk egy fogalmat, az arra szolgál, hogy támpontot adjon számunkra, eligazítson bennünket a világ sokszínűségében, rejtett viszonyrendszerében.

Jó, ha a szavak alatt mindannyian ugyanazt értjük. Ez biztonságot, megnyugvást ad. Másrészt a szavak óhatatlanul érzelmi töltést, mögöttes jelentéstartalmat is hordoznak. Úgy is mondhatnánk stigmatizálnak (bélyeget raknak ránk). Ezt nem szeretjük és ez joggal van így. Sokkal bonyolultabb és rétegzettebb személyiségünk és lényünk, hogy egy jellemző tulajdonságunk megemlítésével beérnénk.

Ezért örülünk a finomodó megnevezésnek: autizmussal élő. Azaz, olyan személy, ember, aki a sajátos, csak őrá jellemző karaktervonások mellett, egy különleges problémával küzd, ami az autizmus. Ezzel kényszerül élni, ebből erednek problémái, egyes területen tapasztalt kudarcai. Veleszületetten jelenlévő zavar, amely többé-kevésbé, javuló, stagnáló vagy romló tendenciával jelen lesz egész életében. Ebben kér kimondva vagy kimondatlanul tőlünk támaszt, segítséget, megértést.

Semmivel sem más ember az autizmussal élő, mint mi.

 

 

 

Valljuk be bátran, nekünk is meg vannak azok a területeink, ahol speciális nehézségeink vannak. Lehet, hogy rossz a számolási készségünk, vagy nagyon rosszul tájékozódunk. Stratégiákat dolgozunk ki, hogy mivel kompenzáljuk ezeket a hiányzó vagy rosszul működő képességeinket. Az előbbi esetben, ha átevickéltünk az iskolai oktatás kényszerű matematika tanításain, biztos nem az államigazgatási vagy kereskedelmi főiskolák egyikét választjuk továbbtanulásunk színtereként. Utóbbi példánknál pedig nem a tájékozódási futás lesz a hobbink.

Ami az autizmussal élőknél megnyilvánuló legnagyobb probléma, hogy olyan területeken mutatkoznak a speciális nehézségek, amelyek az emberi lét legközpontibb elemei. Nehezen pótolhatók, helyettesíthetők és válthatók ki. Olyan komplex egységek, amelyek az emberi faj legfiatalabb, de legbonyolultabb működései.

Ezek sérülései, károsodásai az egész személyiségre kihatással vannak. Ezért mondjuk azt, hogy az autizmus: pervazív fejlődési zavar. A pervazív szó azt jelenti, átható, mindenre kiterjedő. Ha valaki, pl. nem beszél, akkor az összes megismerő, feldolgozó pszichés funkciója sérül. Vagy ha csak egy dolog köti le szakadatlanul a figyelmét, akkor a világ ezernyi más ingere el sem jut hozzá, vagy nem olyan formában, ami kívánatos lenne.

 

 

Mely jellegzetes tünetekben ragadható meg az autizmus, -mint sajátos állapot- lényege?

 

1. Az újszülött és csecsemőkor:

Általános igazság, hogy érzékszerveinkkel, láthatatlan érzékeinkkel már annak előtte érezzük a bajt, mielőtt az konkrét formát, testet öltene. Autizmussal élő gyermekek szüleivel készített interjúk során az a megfigyelés igazolódott be, hogy a tényleges tünetek jelentkezése előtt is valamiféle rendellenességet, másságot tapasztaltak. Többgyerekes szülők ezt még inkább érezték és jelezték. A rossz előérzetet általában azzal hessegették el maguktól, hogy minden csecsemő fejlődése más és más – és ebben nagy bölcsesség fogalmazódik meg.

Nagyon gyakori panasz volt a babák szélsőséges nyugtalansága, illetve nyugodtsága. Egyes gyermekeket szívós és kitartó próbálkozással sem lehetett átszoktatni az éjszaka és a nappal elkülönítésére. Napközben passzívak voltak és sokat aludtak, még éjszaka élénkek és ingeréhesek voltak. Alvási és étkezési problémák is nagy számban jelentkeztek, szopási nehézségek és többnyire rendkívül alacsony alvásigény. A gyermekük rugalmatlansága már abban is megmutatkozott nemegyszer, hogy pl. csak az egyik oldali mellet fogadta el éhes csemetéjük.

Ezek a tünetek azonban nem nevezhetőek pregnánsnak, azaz olyan jellegűeknek, amelyek feltétlenül előre jelzik, hogy autizmussal állunk szemben.

 

Az igazi vízválasztó korszak a 2-3. életév közé eső időszak. Ez nem véletlen, hiszen ekkortól használjuk azokat a képességeket, amelyek az autizmussal érintetteknél sérülten, hiányosan fejlettek, minőségileg károsodottak. Kisded és kisgyermekkor küszöbén érdeklődésünk a külvilág és a körülöttünk lévő emberek felé fordul. A vonatkozási pont már nemcsak önmagunk, hanem egyre inkább a másik, a többiek. Ekkor válik számunkra is egyértelműen szét személyiségünk a külvilágtól, leszünk saját akarattal rendelkező, különálló személyiségek.

 

2. A játék és az érzelmek megváltozott formája autizmussal élőknél:

A gyermek játéka ekkor már nem csak önmagának szól, hanem egy olyan tevékenységgé válik, amely öröme és felfedezései a másik ember tükrében bír csak igazi jelentőséggel. Az ember úgy van megalkotva, hogyha érdeklődését tekintve választania kell egy tárgy és egy ember között, egyértelműen az embert választja. A megosztás igénye (öröm, harag, félelem, …) nagyon erős bennünk. Az autizmussal élő gyermek gyakran nem mutatja ezeket a tipikus reakciókat. Ha baj éri őt, akkor azt nem osztja szüleivel, nem kér segítséget és vigasztalást. Látszólag közömbös az emberek irányában. Nem tükröződik arcán, hogy örömmel tölti el egy ismerős személy jelenléte, társasága. Nem feltétlenül keresi a felnőttek és gyermekek közelségét, inkább egy számára kedvelt tárggyal vagy tevékenységgel foglalatoskodik szakadatlanul számunkra teljesen értelmetlen módon.

Az, hogy az emócióit nem a megszokott módon fejezi ki, nem azt jelenti, hogy nincsenek érzelmei, hanem azt, hogy ezek nem a megszokott módon nyilvánulnak meg nála és az értelmezés is nagy nehézséget jelent számára.

 

3. Beszélni nagyon nehéz:

Lehet, hogy egyáltalán nem beszél, de az is lehet, hogy beszél, de ennek formája, jellege eltér kortársaitól megszokottól. Ha nem beszél, ez nem azt jelenti, hogy nincs igénye a kommunikációra, hanem azt, hogy ez a forma még túl nehéz neki. Képekkel, fényképekkel azonban jól eligazodik. A beszélő autizmussal élő gyermek sokszor csak a már hallott információkat ismételgetik szakadatlan. Ma már tudjuk, hogy számára is nehéz a verbalitás, így a már hallott minták alapján igyekszik tájékozódni. A viszonylag jól beszélő gyermekek is sajátos problémákkal küszködnek, a feléjük irányuló kommunikáció töredékét értik csak meg, az elvont fogalmak, az absztrakciók és az általánosítások túl nagy kihívást jelentenek számukra. Szó szerint értenek mindent, a nyelv árnyaltságának észlelésére nincs kapacitásuk.

Beszédük formailag is különleges lehet, a más gyermekeknél ösztönösen használt elemek, mint a beszédtempó, hangerő, a beszéd közben alkalmazott gesztikuláció és mimika teljesen vagy részlegesen sérült lehet. Általánosan jellemző, hogy beszédértésük sokkal jobb, mint a beszédhasználatuk foka.

 

4. Képzelet és fantáziatevékenység zavara:

Itt megint vissza kell térnünk a játékhoz, hiszen gyermekkorban ez a legfontosabb spontán tevékenység. Nagyon gyakran játékuk szűk repertoárú, azaz csak egy-két játékeszközre korlátozódó. Ezeket a tárgyakat is mindig ugyanolyan formában és módon használják. Különleges érdeklődés figyelhető meg a pörgő és forgó funkcióval bíró eszközök irányába (pl. búgócsiga, játékautó kereke). A szerepjáték nem jellemző autizmussal élőknél, amely egyben megfosztja a gyermeket egy olyan fontos lehetőségtől, hogy játékában dolgozza föl mindennapjai feszültségeit, örömeit.

Kötetlen helyzetben irányítás nélkül nem feltétlenül képes maga számára valamilyen elfoglaltságot találni, önmagát lekötni. Bizonyos dolgok azonban különlegesen nagy érdeklődéssel tölthetik el őket, ezt olyan figyelemmel és kitartással végzik, amelyre mi bizonyára nem lennénk képesek.

 

A számukra gyakran értelmezhetetlen helyzetek, szituációk, kommunikációs kudarcok viselkedésproblémákban mutatkoznak meg, amelyek közül az agresszió és az autoagresszió a leggyakoribbak.

 

Természetesen a tünetek, problémák felsorolásánál nem törekedtem a teljességre, hiszen erre sem mód, sem terjedelem nem áll számomra rendelkezésre. Egy-egy jellegzetes tünetet igyekeztem felvillantani, amely csak az autizmus felszínét karcolja. Nagyon nagy hiba lenne azt hinni bárkinek, hogy csak akkor beszélünk autizmus spektrumzavarról, ha a fentebb említett tünetek mindegyike jelen van, vagy egy tünet jelenlétét túlértékelni.

 

Az autizmussal élők is mind mások, egyedi személyiséggel bíró emberek, aki azonban némely dologban azonosak: nehézségeik vannak a szociális kapcsolatokban, a kommunikációban, a rugalmas gondolkodás és kreativitás területén. Következményesen viselkedésük, érdeklődésük, aktivitásuk minőségileg károsodott.

A mi feladatunk, kötelességünk pedig a segítségnyújtás, az elfogadás, a szeretet örök emberi parancsa.

 

 

                                                                                                             H.G.I. gyógypedagógus

 

 

 

„Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid, s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”

 

Weöres Sándor: A jóságról   

Bejelentkezés

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi

Életünkből

random1.jpg

Támogatóink